Befejeztük a tisztítási folyamatot, amit szeretnék veletek megosztani, hogyha bármilyen kételyetek még akad, eloszlassam.
Mindenképpen el kell mondanom, hogy az életem egy olyan szakaszában találkoztam Tamással és Diával, amikor azt gondoltam hogy nem sok értelme van már ennek az egésznek. Igazából minden életterületemet katasztrófának életem meg igazi egobol működő hülye voltam, minden történésért mindenki hibás csak én nem, és hát ezek 30 évesen elég szar kilátások a jövőre.
Idén januárban ez a segítő kéz az volt, amiért bármit megtettem volna. Belevágtunk. Az elején fogalmam nem volt semmiről, csak éreztem az energiák jelenlétét. DE és ez tényleg nagy betűvel írt DE a 80-20%-os arány, hogy te is beletedd azt a 20%-ot nagyon fontos. Nagyon sok olvasás és önreflexió kellett, rengeteg jegyzet, figyelem mind a gondolatokra és az érzésekre, hagyni néha kiadni az irányítást a kezünkből, türelem, és baromi sok elfogadás. Leginkább önelfogadás. Nagyon nehéz volt, és nagyon sokszor ellenállásba ütköztem én is, viszont ez az ellenállás is a félelmeimből adódott. Mitől féltem? Hát ez visszagondolva nagyon is egyszerű egészen egyszerűen attól, hogy olyan dolog fog az arcomba csapódni saját magamról, ami nagyon nagyon nem tetszik. Itt kezdődött a fejlődés. - Hm ha ez az én beletett 20%-om, akkor a 80-at el se tudom képzelni. -
Egy idő után elkezdett minden egyre jobban menni, és már teljesen őszintén a hátam közepére kívántam a gyertyázást (bocsi Tamás :D), viszont csinálni kellett, és saját magam miatt kellett, mert én szerettem volna jól lenni.
Persze az élet dobálta a lapokat és dobálja is, ami még most sem mindig jó - erről picit később - de már nem a megtanult sémák után mentem és ösztönből cselekedtem, hanem nagyon sok tanácsot kérve kitartottam, és másképp csináltam. Tudatosan.
Rengeteg eredménye lett, megtanultam objektív lenni, megbocsátani embereknek, megérteni az ő álláspontjukat: ami egyébként nagyon sokszor az ő szemszögükből nézve igazság, de van, amikor a két igazság nem találkozik, és ezzel semmi baj nincs, illetve amit csinálnak az az ő szemszögükből lehet jó.
Megtanultam elengedni az életemből olyan embereket, akikről azt hittem mindig mellettem lesznek és arra figyelni, hogy jól érezzem magam. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogy 2 dologgal nem tudunk mit tenni az a tegnap és a holnap. Hiszen azt sem tudjuk hogy az épp kifújt levegő helyett tudunk-e egy másikat venni. A jelent az befolyásolja, ahogy gondolkozol dolgokról.
Megtanultam hálás lenni, hiszen az ember alapvetően gyarló és sok mindent természetesnek vesz és elfelejt. Megtanultam, hogy mennyi mindenért lehetek hálás és az Univerzum egyre többet ad, amiért hálás lehetek.
A karrierem elkezdett felfele ívelni, egyre értékesebb emberek léptek be az életembe, köztük sokan e csoport tagjai, az önértékelésem, önbecsülésem, önbizalmam pedig megerősödött.
Az élettől nemrég kapott lap volt a legérdekesebb, ezzel korábban valószínűleg nem tudtam volna mit kezdeni, és összeomlottam volna. Na itt éreztem a legerősebben a munka gyümölcsét, hogy nem az okokat kerestem, hanem a megoldást.
Amikor pedig hálás szívvel és teljesen őszintén ki tudtam magamnak mondani a kedvenc mantrámat, hogy
"A VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN"
tudtam, hogy megérkeztem oda, ahol lenni szeretnék.
Hálásan köszönöm Tamás és Dia ezt az időszakot, a sok segítséget és útmutatást"
Köszönöm, hogy elolvastad, bátran vágj bele!